Mielőtt meghalok (Larry)

Sziasztok !
Itt egy másik blogom ami azért jött létre mert a többibe nincsen nagyon ihlet.... sajnálom de azért jó olvasást ! És figylem ezt a történetett nem én írtam csak egy angol blogról alias innen http://onedirectionfanfiction.com/viewstory.php?sid=77682 fordítottam ! megpróbálom a legjobb tudásomat hozni  ! :) És beállitotam névtelenek is komizhatnak :)



*Liam szemszöge*

Valaki őrjöngve kopog az ajtómon, ami felriaszt engem. Egy részem tudja ,hogy ki az , de a másik részem reméli ,hogy valaki más. Legyen egy hajléktalan férfi ,könyörögjön ,hogy had maradjon. Legyen bosszantó gyerek ,aki megszökik ,mielőtt kinyitom az ajtót. Legyen egy rabló aki ellopja a pénzem. Csak ő , ő nem érdemli meg. De kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam a fiúval akit nem akartam látni. A besiet az ajtón zokogás ,könnyek és köhögés közt,  a  keze és a végtagjai rendetlenül lógtak.  Viszonylag nem hosszú ideig áll, de neki száz órának tűnik. Becsuktam az ajtót a lábammal , leültem a kanapéra és a síró fiút az ölembe vettem. A fahéj sima haját és az általában sugárzó arcát most takony és könnyek voltak. Az idősebb fiút  az örökké valóságig tartom. Az idősebbik erőszakosan köhög, az óriás test tartja a kisebbet. Utálom ezt a szót használni manapság. Igen ő idősebb nálam de nem a régi. Ő nem elég idős ehhez ,egyikünk sem. Senki sem kényszeríti ,hogy beszéljen de a sírás szavakba fordul. "Ő..ő..ő.....én" Csendben hallgatom látom már nem képes ,hogy szavakat alkosson. "Semmi baj csak sírj.Azért vagyok itt ,hogy utol érjenek a könnyek . Tudjuk ,mindannyian tudjuk ,hogy nehéz időszakon mész át. Sírj amíg könnyeid ki nem száradnak." Suttogtam neki, és ringattam oda vissza. Néha azon gondolkozok mikor lesz a sújtó hatás az uto  rengés. Én mindig is védtem mind az őtüket mint a 'papa' amely törődik mindenkivel. Még mindig az vagyok. De ez nem mindig jó dolog. Az egyik ,hogy nem adok jó szót a dolgoknak. Tudok foglalkozni mások dolgaival, és segítek nekik ,de én soha nem mondom  ,hogy újra vagy később.  Ez alkalommal nem tudok segíteni, ez magába foglalja számomra sok szempontból is. A kék szemivel bele nézz az enyémbe. " Ez nem fair" Akadozik a hangja. Látom apró düh szövődik szemében mint annyiszor. "Nem ez nem az" Egyetértek majd várom ,hogy hencegni kezdjen. De a meglepetésemre nem. A fejét a vállamra dönti , a köhögése szörnyű hangja visszhangzott a szobába. A kezemet a hajába futtatom ,tudom ,hogy ez nem vigasztalja annak ellenére ,hogy többet csinálom. Egy darabig csöndben maradunk ,a törtöt fiú mellettem nyöszörög hébe-hoba. "Szeretem őt" Hirtelen súgta amitől a szívem fájdalma nőt. "Tudom" Suttogtam vissza ,össze rezzent kissé majd üvöltött ismét. "Végre megtaláltam ő az egyetlen" Így folytatta a hangja nyers és rekedt. A karomat a kis derekára csúsztatóm ,harapdálva ajkaimat ,emlékeztettem magam ,mennyi súlyt elvesztett. "Igen" Válaszolom. "Ő az" A gyenge fiú zokogásba kezdett. "Az egész életemet vele kellet volna töltenem" A hangja olyan törékeny ,hogy csak nem megszakítja a beszédét "Azt akartam ,hogy legyen egy családom vele szeretem örökké" -köhögés- "de most már nem is mer megcsókolni többé" Nézek le szomorúan lágyan megszorítom a kezét. "Én nem ezt érdemlem" Kiáltott fel majd felült. "Úgy volt ,hogy soha nem nő fel amíg azt akarom" -köhögés- "Amíg mi élnénk és együtt meg nem öregedünk" -köhögés- "együtt" A kis fiúból köhögő roham szakadt ki. Lassan dörzsöltem remegő testét. Megragadom a szövetet a dohányzóasztalról amint meglátom a vért a fiú kezén. Letöröltem gyorsan a kezéről ,majd az arcát kezdtem nyomkodni ,azt is megtisztítottam. A fiú fájdalmasan teszi a kezét a feje elé és halkan sír. Kinyitottam a számat ,hogy mondjak valamit ,de csörögni kezdett a telefonom. Felvettem és meghallottam a várható hangot ami a telefon másik oldaláról jött. "Liam. Elment! Csak kimentem 10 percre de ő addig eltűnt" "Nyugodj meg! Velem van ,jól van." Gyorsan mondtam mielőtt a hangja igazán pánikba esne. "Hála istenek. Elkapom" Sóhajtott "Ne ,ne siess nyugodj meg. Megvan." Biztosíthatom. "Tényleg? Nagyon köszönöm. Beugrom majd később ,mond meg neki ,hogy szeretem." El tudom képzelni ,hogy hogyan túr a rendezetlen göndör hajába amikor ideges. "Úgy lesz" Mosolyogtam ,mielőtt leteszem. "Ez jó volt neki ?" A fiú remegő érdes hanggal megkérdezi. "Ő szeret téged" Mosolyogtam rá. A fiú sóhajt szomorúan. "Tudod ,hogy még van idő továbbra is csinálhatod azokat a dolgokat amiket szeretnél" Mondtam halkan számat a füléhez érintettem. A fiú felsóhajt újra. "Semmi sem jó már" Súgta "A dolgok lehetnek szórakoztatok ha tetszenek" Felemeltem a fejét a mellkasomról és oda megyek a szekrényhez. Hozok egy  jegyzet fűzetett és egy tollat ,oda adom a szomorú fiúnak. "Írd le mit szeretnél csinálni és mi megpróbáljuk teljesíteni őket." Bólintok bátorítóan a fiú csak nézz rám. Harapdálja a száját és könnyek közt elkezd írni.-Megszólal a csengő ,így a fiú lágyan köhögve összegömbölyödik a kanapén. Ahogyan kinyitottam az ajtót a családias göndör hajkorona jelent meg. Mosolyogtam és beengedtem. "Mi a baj?" Kérdezi a hangja mutatja ,hogy érzelmileg lecsapolt. "Ott akart hagyni megint?" A zöld szemei át fúrták az enyémet ,a pillantása kétségbe esetnek tűnt. "Nem. Nem is beszélve arról ,hogy azt mondta jobbat érdemelsz ,vagy valami ilyesmi. Ő csak szomorú ,azt akarja ,hogy veled legyen örökké." Elmagyaráztam ,húztam magamhoz a fiatalabbik fiút egy ölelésre. Felfújja remegő lélegzetét a nyakamba, teste remeg ,ahogyan megpróbálja vissza tartani könnyeit. Próbálom megtartani. Túl fiatalok ,hogy titkolják akkor fel kell vállalniuk. Köhögés- "Itt van?" Gyenge hangot jön a nappalimból. A fiú ölelésből oda megy a kanapéhoz. "Igen itt vagyok" mosolyog. A beteg fiú fel ült és mint a szerelmesek szoros ölelést alkotnak. "Sajnálom ,hogy leléptem nem akartalak megijeszteni." Kicsi ugrás köhögés közben. Sosem tudom megszokni a szörnyű hangját. "Jól vagy most?" A fiatalabbik  kérdezi és a kezét a hajába vezeti. Látom ,hogy a gyengébbik fiú bólintott a mellkasába.  "Mit csináltatok?"  Kérdezi ,ahogy én látom szemezget a jegyzet füzettel. A fiú arrébb megy ,hogy mindenki letudjon ülni ,becsukja a füzetet. "Úgy gondoltuk" -köhögés- "hogy mit tegyek még....tudod..." A lesoványodott fiú magyaráz ,közben megtörli véres kezét.  Lágy mosoly játszik arcukon ,mind a ketten boldogok hisz együtt vannak. "Tényleg mint például?" Kérdezi a hangja nem lágy hanem erős. "Mint majd.......... a parkban elmenni és utána a Nando's-ba  és mindig énekeljük a zenéjét" Ez meglepet a fiú elmondott egy mondatott úgy ,hogy ne szakítaná meg a köhögése. "Csináltam egy egész listát" Mondta reszelő hangon ,egy kicsit olyan mint egy gyereké aki büszkén megmutatja az anyjának a rajzát. Ez fáj ,az idősebb fiú mindig is olyan gyerekes volt. "A lista. Megnézhetem?" A fiatalabb fiú hangjában a hangok azonban sokkal érthetőbbek ,ő nagyon gyorsan felnőtt ezekben a hónapokban. Azt is látom ,hogy fáj neki. "Nem" A fiú felkiált majd elkezd köhögni és elzárta a jegyzet füzet. "Miért nem?" a göndör fiú. "Ez személyes........" A másik fiú suttog. "Ha nem mutatod meg akkor ,hogyan váltjuk valóra?"  A fiú magasba emeli a szemöldökét és megpróbálja elvenni. De a másik gyorsan elkapja ,az arcukon megjelenik a játékos mosoly. Ezek még mindig hozzák a szokásos buta ön magukat ,legjobb barátok és szerelmesek egy időben. Még mindig tökéletes kapcsolat ,és ez soha nem fog megváltozni. Nagyobbik fiú  fogja a jegyzet fűzetett  a másik kezében. A sovány fiú panaszkodik és megpróbálja megállítani az smaragd zöld szemek olvasását. Nem tudom miért ,de nem engedi.  Nézem feszülten ahogyan a smaragd szem elolvassa a listát. Eddig nagy mosolyt visel a száján az most csökkent. "Kérlek hagyd abba" A másik fiú könyörög. "Ez hülyeség akkor sem tennél ilyent. Leállítás." A kisebbik fiú lekezdi ereszteni a füzetet. Ő csak bámul maga elé mielőtt lassan a barátjára néz. "Sajnálom ,hogy nem hiszed ,hogy elolvashatom." Ölelés közben az ajkát a halántékához nyomja ,a jegyzet füzetet letette.

Mielőtt meghalok:
1. Van egy film a "Fiúk éjszakája" amit minden szombaton adnak
2. Csókolózni ajkaimmal utoljára
3. Menni a parkba és a Nando's zenéjét dúdolni
4. Elmenni a vidámparkba (az egyik óriásikerékhez)
5. Egy családot alkotni akik örökké boldogok
6. Elmenni egy csendes éterembe mind az öten
7. Írjak levelet a testvéremnek és anyukámnak
8. Mind az öten nézzük meg az összes videónaplót
9. Átélem az első randim
10. Hozzá  menni (Harry-hez)

Mindezeket  a dolgokat emlékeket újra élni olyan nehéz ,minden helyre vissza menni túl sok. Beharapva a számat olvast1am tovább az útlsó kívánságait. Már meg értem ,miért nem akarja ,hogy lássa a barátja. Mert a 17. 19. illegállis számukra még a mai napig is. Rájuk nézzek bebugyolálva ölelik egymást. "Hülyeség volt sajnálom" Suttogta a kis fiú. Ez nem az. Ez az amit akarsz."Barátja súgja vissza majd lágyan elkezdi simogatni a vállát. "Már csak egy évig ha élek ez hülyeség számomra" Köhögni és duzzogni kezd. "Plusz túl fiatal vagy" Leültem a székre és néztem az édes szerelmeseket. "De mi van ha akarom" Feűlt teljesen a fiatalabbik fiú és a szemében nézz. "Mi van?" kérdi zavarosan. "Mi van ha azt akarom ,hogy feleségül jöjjél hozzám?" A göndör fiú magyarázza halkan. Csend telepedik a szobában. "Nem" Egyszerű válasz esik ki a szájából ,majd megint elkezd köhöhgni. "De én szeretnék" Biztosította a másik fiú. "Nem én nem fogom hagyni ,hogy 19 évesen özvegy legyél" Vágtak a szavak a levegőben. "Nem érdekel" A fiú kiállt. "Szeretlek és szeretném veled tölteni éltem legjobb napját!" Ő és az égszín kék szeme kétségbe esést mutat. "Azt akarom ,hogy legyen gyűrű az ujjamon és az emlékeztet mennyire szeretsz." Suttogja rekedten. A másik fiú megrázza a fejét. "Közbe kell lépni ,ha akarjuk azt a gyűrűt" ezt mondja halkan. A beteg fiú beharapja a száját. "Meg kell keresni az utódom ,ha én már nem leszek" Borzongás fut  végig a gerincemen ,ezek a szavak meg minden olyan közel érint de sajnos igaz. "Ne mondj ilyent!" A fiatalabbik fiú felkiált. "De kibaszottul ki merem mondani ,hogy.." Kiabálta és durván megtörölte a szemét. "Szeretlek. És soha nem fogok találni olyan tökéleteset mint te!Soha nem fogok lépni! Nem engedem ,hogy elmenjen életem szerelme!"A fiú lecsúszik a kanapéról ,és elkezd sírni. Látom ,hogy az idősebb fiú szemei is megtelnek könnyekkel. Csak most tényleg az idősebb fiú a bölcsebb. 1 perc csend után megtöri a zokogás , majd az idősebb fiú köhögése. A göndör hajú szerető meg nyugszik és egyenesen hátra dől. A szemét egyenesen a barátjára szegezi.  "Kérlek fogadd el azt a gyűrűt. Olyan nehéz lesz mikor elmész kérlek tudasd velem ,hogy szeretsz. Én nem tudok nélküled élni , kérem tudasd velem. Van egy kis idő ,töltsd velem!" Erre kérte remegő arccal és kisírt szemekkel. Az idősebb fiú oda nyúl és letörli könnyeit az arcáról. ".......Nem is tudom mit tegyek........" Motyogja. Hallom mindkettő lélegzet vételét ,és látom ,hogy könnyeznek.  " Én ezt akarom" A fiatalabb fiú elkezd zokogni. "Akkor valósítsuk meg" Az idősebb fiú arc vonásai lágyulnak. "Gondoljunk csak bele milyen sexy-n néznél ki szmokingban. " A göndör fiú felnevet. A kék szemű fiú is elkezd nevetni ,majd meg fogja a fiú kezét. Egymás szemébe néznek és láttok egy bólintást az idősebb fiútól. "Rendben" Suttogja. Nagy mosoly terjed mind a kettő arcára és megölelik egymást. Az arcomról nem lehet levakolni az idióta vigyort ,elő veszem a telefonom és egyedül hagyom őket. Ahogyan sétálok a konyha felé meghallok egy puha szó váltást.  "Szeretlek Boobear." "Én is szeretlek Hazza."